Csikós András
Csikós András 1947-ben született Hódmezővásárhelyen. 1966-70 között a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója, Ficher Ernő növendéke.
1970-től a Művészeti Alap tagja.
Csikós Andrásra többszörösen is érvényes a vásárhelyi jelző. Első vásárhelyi jogosultsága a születés ténye. Az indok másik tényezője az, hogy születése óta itt él. Ezen kívül vállalja is a vásárhelyi festői hagyományt, melyből fakadóan és logikusan művészetének egészét meghatározza mondandóban és szellemben egyaránt a szűkebb pátria, a vásárhelyi táj, a benne élő ember.
Csikós András eddigi művészútját leginkább az impresszionisták vezető mestere, Renoir ismert megállapításával jellemezhetjük: "Ha a hazád környékét alaposan ismered, elmélyedhetsz a dolgokban." Csikós András, mint ember, és mint festő is nagyon vonzódik a gyermekkori környezet minden részletéhez. Ebben a tanyák, fészerek, ólak, szerszámok, fák övezete tiszta, dolgos emberi világban érzi otthon magát. Ebben újul meg a művészete. Önkéntelenül az ókori mitológia, Anteus-története jut eszünkbe, aki mindig új erőt kapott, ha érintkezésbe került a földdel. A földtől, a Kishomoki környezettől nyert erő és ihlet érvényes Csikós András festészetére, alkotói tevékenységére is azzal a különbséggel azonban, hogy ő sohasem távolodott el ettől a szűkebb hazától és embereitől.
Csikós András munkásságában egyként jelen van - és sajátos egyéni ötvözetet alkot - a magyar festészeti hagyomány és a kortárs művészeti lelemény. A hagyomány elsősorban a művészi magatartásban, a tájszeretetben, humánumban érezhető, míg a formálásban a hiperrealizmus és pop-art eszközeit is alkalmazza. Művészetének gyökerei Endre Béláig, az alföldi festészet Tornyai, Koszta mellett kevésbé ismert, a világgal békében élő, halk szavú lírikusáig vezetnek. A dolgok kemény rajzossága, olykori pontos részletezése a hiperrealizmus, a szinte fogható anyagszerűség pedig a pop-art hatásáról vallanak. Mindezt a meleg, barna gazdag árnyalatai nyugalmasabbá, bensőségesebbé teszik. Itt-ott találunk ebben az egyéniségben egy-egy jól "időzített" jobbára vörös festői foltot, mely mozgást, élénkséget, színességet visz a tájakba, udvar és utcarészletekbe, csendéletekbe.
Csikós András festői átírása, újjáteremtése művészi széppé teszi azt is, amit a valóságban, a természetben legkevésbé sem látnánk szépnek. Ide sorolható egy-egy öreg fészer, vagy ereszalja elhanyagoltsága, rendezetlensége, egy ház málló vakolata, és folytathatnánk tovább az ábrázolás tárgyát, körét.
Egy alkalommal Csikós András "Európa alatti" világnak nevezte emberi festői környezetét. Ebben, ha Európát a technikai civilizációval és urbanizációval tekinti egyenlőnek, igaza van, de ebben az "Európa alatti" Európában és munkálkodó, érző, értékes emberek élnek. Ezért is lehetséges, hogy Csikós András festményei Japántól Hollandián át az USA-ig megértésre, elismerésre találnak.
Portréi bizonyos értelemben más, külön világot alkotnak. Itt a reneszánsz és a holland kismesterek hagyományait sugároztatja át. Minden arcon érzik, bár nem szépít, nem idealizál, a rokonszenv, a szeretet, amely modelljeikhez fűzi.
Csikós András nem akarja megváltoztatni a világot, hiszen jelen állapotában is szépnek, érdekesnek találja azt. Környezetének apró örömei, szépségei válnak emberi, művészi üzenetté ecsetje nyomán.
Csikós András rövid, súlyos betegség után 2006. március 19-én 59 esztendős korában hunyt el.
Kiállítások:
1973 Hódmezővásárhely Tornyai János Múzeum, Szentes, Budapest
1974 Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum
1975 Budapest, Fényes Adolf-terem
1976 Pécs, Ferenczy terem
1977 Szigetvár, Szentesi Galéria, Budapest Derkovits terem
1978 Szeged, Gulácsy Galéria
1979 Szentendre, Gyöngyös, Mátra Múzeum, Győr, ART Galéria
1980 Kalocsa Városi Képtár, Veszprém, Dési Huber terem
1981 Gyöngyös, Mátra Múzeum
1982 Budapest Csók István Galéria, Csepel, Iskola Galéria
1983 Hódmezővásárhely, Tanyai Múzeum
1984 Budapest Csók István Galéria
1985 Kaposvár, Bernáth Aurél terem
1987 Baja, Csanytelek, Fehérház Galéria
1988 Budapest, Mednyánszky terem
1995 Vachott Sándor Könyvtárgaléria, Gyöngyös
1996 Budapest, Kortárs Galéria
1999 Debrecen, Kortárs Galéria
2000 Balatonakali, ART GENIUS Galéria
Csoportos hazai tárlatok:
Hódmezővásárhely Őszi Tárlatok
Szegedi Nyári Tárlatok
Hatvani Tájfestészeti és Portrébiennálék
Alföldi és Délalföldi Tárlatok
Külföldi egyéni kiállítások:
1973-tól állítja ki képeit évente Japánban a Tokyo Towo ART CENTER-ben.
1983 NSZK SINDELFINGEN
1984, 1986 Bécs
1987 Jugoszlávia - Zenta
1989 Jugoszlávia - Eszék
2000 Tokyo
Díjak:
1974 Délalföldi Tárlat Koszta József emlékérem
1975 Hatvani Tájfestészeti biennálé fődíja
1989 Csongrád Megye Alkotói Díja
1997 Vásárhelyi Őszi Tárlat Nívódíja